„Féltem, hogy ha velem történik valami, a családom marad ott minden nélkül.” – Talán ez volt a legfontosabb mondata ügyfelemnek, ami minden apának a szívébe hatol.
– Szia Zsolt, meséld el kérlek, miért kerestél meg engem pár héttel ezelőtt?
– Hát, őszinte leszek, sokáig halogattam ezt. Mindig csak az volt a fejemben, hogy „jó, majd egyszer lesz biztosításom”, de sosem volt sürgős. Aztán tavaly történt egy baleset az egyik kollégámmal Németországban. Nem ő volt a hibás, de megsérült, és hónapokig nem tudott dolgozni. Akkor gondolkodtam el, hogy mi lenne, ha velem történne meg ugyanez?
– Mi volt a legnagyobb félelmed ezzel kapcsolatban?
– Az, hogy ott marad a családom minden nélkül. Nekünk van lakáshitelünk, két kisgyerekünk, és a feleségem csak részmunkaidőben dolgozik, mert a kicsi még ovis. Ha én kiesek, akkor nem csak a havi kiadásaink buknak, hanem az egész életünk alapja. Őszintén szólva, ez mindig ott motoszkált bennem, amikor felpakoltam a kamionra, és elindultam mondjuk Belgiumba vagy Spanyolországba.
– Hogyan döntötted el, hogy végül tényleg lépni kell?
– Az a baleset volt az utolsó lökés. Rákerestem, hogy ki foglalkozik kifejezetten kamionosokkal, mert nem akartam olyan tanácsadót, aki csak általánosságban beszél, hanem aki érti, hogy nekünk milyen kockázataink vannak. Így találtam rád, és az első beszélgetés után tudtam, hogy te nem csak eladni akarsz, hanem tényleg látod, hogy mi a helyzet.
– Milyen biztosításokat kötöttünk végül?
– Egy „kamionos” csomagot raktunk össze, amiifizet, ha velem valami nagy baj történik, ne adj’ Isten meghalok. Ez volt a legfontosabb, hogy a családom tovább tudjon élni, fizetni a hitelt, a számlákat, mindent.
Aztán egy balesetbiztosítást is, ami akkor is fizet, ha „csak” megsérülök, eltörik valami, kórházba kerülök, és nem tudok dolgozni. Védelmet biztosít keresőképtelenség esetén, illetve a kórházi tartózkodás ideje alatt és esetleges rehabilitáció idején is a kap „fizetést” a családom.
Most gondolkodom az egészségbiztosításon is, mert nagyon sokat vagyok úton, és jó lenne gyorsabban elintézni a vizsgálatokat, ha valami fáj.
– Mit érzel most, hogy van biztosításod?
– Nyugodtabb vagyok. Nem mondom, hogy örülök, ha történik velem valami, de más érzés úgy elindulni hétfő hajnalban, hogy tudom, ha baj van, a családom nem kerül az utcára. És ezt a feleségem is így érzi. Őszintén szólva, ez sokat segít nekünk lelkileg.
– Mit üzennél azoknak a sofőröknek, akik még halogatják a biztosítást?
– Azt, hogy ne várjanak addig, amíg valami baj történik a környezetükben, mint ahogy én vártam. Ez nem csak róluk szól, hanem a gyerekeikről, a párjukról is. Én mindig azt mondtam magamnak: „majd lesz valahogy”, de most már tudom, hogy inkább „legyen valahogy biztosítva”.
